Just a Minute
Amikor, már elsült a pisztoly, de még a golyó nem ért célba, végeláthatatlan pillanatnak lehetnek szemtanúi.
Abban a pillanatban, mindent újra átélt. Arcok villantak fel előtte, s most egyiket sem sajnálta. Egyikük sem volt most ott vele, miért is lettek volna? Hogy megvédjék? Megérdemelte volna? Tudta, hogy nem.
Csak egy arc volt, ami már percek óta szemei előtt lebegett, az arc, aki miatt ide került. Az arc, aki miatt mindezt tette. Haragudott rá? Talán. Ő ezt nem akarta, de muszáj volt neki.
Nem akart meghalni, még nem. Haragot érzett, de abban a pillanatban, mind elszállt. Mintha, minden eddigi érzelmei kiszálltak volna testéből, mintha az a kis golyó kilökte volna belőle. Örömöt érzett, utolsó erejével még menekülhetett is volna, vagy utolsó szavakat hagyhatott volna maga után, de nem tette. Halvány mosoly jelent meg arcán, s tudta, ennek így kellett történnie.
A mosoly arcán egyre nagyobb, egyre vicsorgóbb lett, tekintete egy elmebetegével vetekedett, pedig alig egy másodperce, még félt. Félt meghúzni a ravaszt, rettegett, hisz egy ember életét veszi el, ebben a szent pillanatban. De hogy milyen jó érzés is volt ez…
A világ legfelemelőbb érzése. A megkönnyebbültség, az a könnyedség, ami hirtelen felváltotta gondokkal terhelt testét, kellemesebb érzés volt, mint esténkénti pohár bora. A bor, mely nélkül nem tudta volna álomra hajtani fejét. Függőség ez, vagy csak az élet egy kis öröme?
Nem akart függő lenni. Nem akarta megismerni ezt az érzést, mert tudta, hogy könnyen a rabja lehet. Nincs is jobb és mámorítóbb érzés a hatalomnál. Kis hatalom ez, hisz a döntés nem az övé, de mégis, ő vehette el az életét, az ő kezéhez tapadt vére.
A vér, mely kibugyogott testéből meleg volt, s kellemes. Már-már bűntudata volt, nem érdemel ily könnyű véget, az után a sok rossz után. Nem volt jó ember, most mégis, esélyt kapott, hogy véget vessen ennek az életnek. Sok aljas és gonosz dolgot vitt véghez pedig ő is ártatlan volt egykoron. De a kapzsiság, a vágy a többre, a jobbra, az uralomra, a végét okozta. Vég ez egyáltalán?
Ez egy új kezdete volt. Egy új életé. Nem akarta, de belekényszeríttették. Tudta, hogy pokoli élet vár rá, és félt tőle, de ahogy látta hátra hanyatlani a már szinte élettelen testet, valami hihetetlen érzés fogta el. Az adrenalinja az egekbe szökött, a szíve vadul verte mellkasa falát, mintha ki akarna törni.
Kitört börtönéből. A börtönből, amit életnek hívtak. Végre, vége. Esélyt kapott, hogy egy új életet kezdjen. Egy új életet, egy másik helyen. Ott, ahová csak az mehet be, aki nem térhet vissza onnan. Nem bánta, mindent jobbnak gondot annál, mint ami akkor volt.
Vajon az előző élete, jobb volt, mint ami várt rá? Tisztességesebb, inkább. De ami ezek után várt rá, megfogalmazhatatlanul jobb volt. Csak most jött rá igazán, hogy az élet, milyen törékeny is. De mégsem képes mindenki véget vetni neki. De ő igen. Megtette, és egyáltalán nem bánta. Nem tudta, ki ez valójában, de nem is érdekelte, neki csak az volt fontos, hogy játszhasson vele, bár rövid játszma volt, a vége igencsak szórakoztató lett számára.
Nem ismerte az alakot, aki rá lőtt, de szíve mélyén megköszönte neki. Ennél jobb dolgot nem is tehetett volna vele. Sok embernek okozott már bosszúságot, s szenvedett ő is, boldogtalan volt, és most végre nyugalomra talált.
A nyugalmas életnek vége. Ettől a pillanattól kezdve, egy új, izgalmas élet vár rá, ahol a hatalmasoknál is hatalmasabb lesz. Mert bár más dönt mások életéről, ő lesz az, aki meg is meri tenni, amiről ők csak beszélnek. Már nem tartja vissza semmi, már megtette, innentől kezdve, nem mondhatja, hogy ő nem. De mért is mondaná?
Hisz ő már egy gyilkos. Egy hidegvérű, mindenre elszánt gyilkos, akinek nem fontos se megbízó, se áldozat, csak az a pillanat élteti, mikor láthatja áldozata szemének csillogását kihunyni.
Egy rossz ember halála, vajon a világ számára jó?
Egy gyilkos, aki élvezi, ha ölhet, az jó?
Az első kérdésre, talán igen a válasz, a másodikra talán nem. De kérdés, ha az élvezettel gyilkoló egy rossz embert öl meg, akkor is rosszat tesz?
~*~*~*~vége~*~*~*~ |
AJÁNLOM AZ OLDALT
