|
Halloweeni lidércnyomás
Caley Andrews 2011.01.09. 11:12
 Hemione Granger első halloweeni éjszakáját tölti a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában, s bár a napja szomorúsággal és sírással volt teli, vacsorakor egy troll is megtámadta, az est végére két jó baráttal gazdagodott, Harry Potter és Ron Weasley személyében. Lefekvés után különös hangokra lesz figyelmes, s kíváncsisága nem szab határt neki, elindul felkutatni a dallamos hangok forrását.
A dal nem más, mint a The Nightmare Before Christmas jól ismert főcímdala 
http://www.youtube.com/watch?v=DOtEdhKOMgQ
Halloweeni lidércnyomás
Csillagos éjjel volt, a Hold fénye vakítóan világított be a Griffendél-torony hálószobáinak ablakain. Sárgás fényével csillogtatta meg az aranyozott ágykereteket, s festette még dicsőbbé a vörös selyembaldachint. Az elsős lányok már mind aludtak, leszámítva a kis közjátékot a troll-lal a vacsoránál, jókedvű, de fárasztó estélyük volt. A vacsora vége a klubhelyiségben jó hangulatban telt, Hermione szinte nem is akart aludni menni, hisz újdonsült barátaival, Harryvel és Ronnal nagyon jól elbeszélgettek. Szót értett a Potter fiúval is, mert mindketten muglik közt nőttek fel, és Ronnal is tudott váltani pár szót, bár a varázslás hétköznapi életben való alkalmazásához a lány még nem sokat értett, ez alatt a pár hét alatt rengeteget olvasott a témáról.
Bár jókedvűen, s fáradtan bújt takarója alá, most mégsem tudott aludni. Fülbemászó dallam ébresztette fel, s bár halk volt, nem tudta nem meghallani a csendben. Kissé ingerülten nyitotta ki szemeit, de a világító égitest a felhőtlen égen szinte megvakította fényével. Kezeit szeme elé kapta, s a másik oldalára fordult. A dallam nem szűnt meg, s bár már a Hold nem vakította el, a hang még inkább zavarta. A selyemhuzatú takarót fejére húzta, remélve, ezzel ki tudja rekeszteni az egyre inkább tudatába vésődő dallamot. A kísérlet nem vált be, sőt, minél inkább nem akarta hallani, annál hangosabbnak érezte.
- Biztos a fiúk maradtak még ébren a klubhelyiségben! – suttogta magának a Granger lány, már ágyában ülve. A fáradtságtól kótyagosan szökkent le, s kanyarította hátára az ágya végében pihenő köntösét. Varázspálcáját komódjáról magához vette, s úgy indult meg az ajtó felé. Ahogy haladt, mintha a zene szövegét is hallotta volna, bár nem teljesen értette, túl halk volt ahhoz.
I am the one hiding under your bed
Teeth ground sharp and eyes glowing red
Valami mintha motoszkált volna, s mikor hirtelen megfordult már az ajtóban állva, egy vörös szempár tűnt el az ágyáról lelógó skarlátszín paplan mögött. „Biztos csak a Hold… Nincs itt semmi” – nyugtatta magát a lány, s kilépett a folyosóra. A lépcsőn lefelé öngyulladó gyertyák vigyáztak rá, nehogy rosszul lépjen, s mikor leért a kör alakú terembe, ott már csak a kandalló tüze pislákolt halványan. A zene bár hallhatóbbá vált, Hernimonénak rá kellett jönnie, nem háztársai űznek tréfát vele.
- Ááh! – sikoltott fel, mikor egy aranytányér fájdalmas csörrenéssel ért földet.
- Héé! – kiáltott fel a tányér eddigi használója, s fordult szembe a pálcát rá szegező Hermionéval.
- Ronald? – engedte le karját a lány, s csúsztatta vissza köntöse zsebébe fegyverét, mikor már látta a pislákoló tűz fényében osztálytársa arcát.
- Mif kelefel iff? – hangzott a Weasley fiú szájából a ’Mit keresel itt?’ kérdés. Kezében egy zsíros, félig lerágott csirkecombot szorongatott, s barnás pizsamáján látni lehetett, nem ez volt az első falat.
- Ezt én is kérdezhetném tőled – vágott vissza támadással a kissé kócos Hermione, mert valahogy nem volt kedve rögtön azzal indítani, hogy fura hangokat hall. Remélte, hogy Ron magyarázata kevésbé tűnik majd őrültségnek, s talán rá is tudja venni a fiút, hogy hagyja magára.
- Csak megéheztem egy kicsit – válaszolt a Weasley, miután nyelt egy nagyot.
- Egy kicsit? – nézett végig a lány hitetlenkedve a zsírfoltos fiún.
- Egy kicsivel több tiszteletet mutathatnál afelé, aki megmentette az életed – húzta ki magát a fiú büszkén, ám a lány már nem figyelt rá. Mogyoróbarna tekintete a klubhelyiség ajtaja felé meredt, s arcszíne sápadttá vált.
Boys and girls of every age
Wouldn't you like to see something strange?
Ron, bár most étel nem volt szájában, nagyot nyelt a tisztán kihallható sorok hallatán. Mintha valaki kettejüket hívná, mégis a dallam olyan ijesztő volt, hogy csak megkövülten bámult a lányra.
- Te… te is hallottad? – remegett meg a lassan felé forduló Hermione hangja. Eddig csak zavarta az őt aludni nem hagyó dal, de most már látván Ron félelemtől kitágult tekintetét, egy cseppet sem nyugtatta meg a helyzet.
- Lehet hogy a tanárok még a Nagyteremben buliznak? – erőltetett mosolyt az arcára a fiú, de valamiért érződött, hogy még ő maga sem hiszi el.
- Meg kéne néznünk. Csak… biztos, ami biztos – vetette fel Hermione, s ő is visszamosolygott a fiúra. Ronnak nem igazán kellett kétszer mondani, bátyaitól mindig is hallgatta a fantasztikusabbnál fantasztikusabb történeteket, mikor azok éjjelente bejárták a Roxfortot. A vörös fiú szinte azonnal ott termett a festménynél, s kezében még mindig szorongatva a csirkecombot, kimászott a lyukon. Hermione is kibukdácsolt, s együtt indultak el a folyosón a legközelebbi lépcső felé. Emeletet emelet után hagytak a hátuk mögött, s hajtotta őket a kíváncsiság, ugyanis a zene egyre hangosabbá vált, s az ének is érthetőbb, hívogatóbb lett.
Come with us and you will see
This, our night of Halloween
Az ötödik emeleten a prefektusi fürdő előtt szaladtak el, lépteik zaját nem is akarták visszafogni, nem érdekelte őket semmi és senki.
This is Halloween, this is Halloween
Pumpkins scream in the dead of night
Szinte megszállta őket a dallam, a hívogató, csábító… mégis kísérteties és félelmet gerjesztő ének. A negyedik emeleten kiszélesedett a folyosó, ahogy a könyvtár közelébe értek.
This is Halloween, everybody make a scene
Trick or treat till the children gonna die of fright
It's our town, everybody screm
In this night of Halloween
A roxforti kísértetek karöltve dúdolták a dallamot átsuhanva a két griffendéles előtt a folyosón. Félig Fejnélküli Nick a Szürke hölgynek dalolta a sorokat, míg az szellem létére is majd bele pirult a szép szavakba. Ron és Hermione megtorpantak a kísértetek láttán, s kilihegték magukat. Elnézve a szellemeket már biztosak voltak benne, hogy nem őrültek meg, ugyanakkor még mindig nem értették, mi folyik a kastélyban.
I am the "who" when you call…
- Ki van ott? – perdült meg tengelye körül Hermione, mikor szeme sarkából egy árnyat látott elsuhanni a lépcsők felé.
I am the wind blowing through your hair
Hirtelen kivágódott egy ablak mellettük, s esti fuvallat tört be. Hermione kócos, fürtös haja meglibbent a hideg szellőben, s libabőrössé vált karja, köntöse melegében.
- Csak képzelődsz! – legyintett Ron, s ekkor a folyosót bevilágító Hold fénye eltűnt egy pillanatra, mintha egy kövér felhő mögé bújt volna, ám a sötétség oly hamar elillant, ahogy jött.
I am the shadow on the moon at night
Filling your dreams to the brim with fright
Ilyen gyorsan nem úszik el a Hold előtt felhő, s ezt mindketten tudták. Remegő lábakkal, összekoccanó térdekkel léptek a kitárt ablak elé, s félelem csillogásával tekintetükben néztek a Tiltott Rengeteg felé. Ráláttak Hagrid házára, s a tökültetvényre is, ahonnan pislákoló fény szűrődött fel.
This is Halloween, this is Halloween
Halloween! Halloween! Halloween! Halloween!
Halloween! Halloween!
Hangos vonyítás szakította félbe a hátborzongató, de kellemes dallamot, ám úgy tűnt az előadóknak nem szegte kedvét a méltatlankodó hang.
Aren't you scared?
- Hermione? – szólította meg félve a lányt Ron. Granger nem válaszolt, csak ijedten nézet rá. – Te okos vagy, ugye? – a lány még mindig nem válaszolt csak bólintott. – A roxforti erdőben… - nyelt egy nagyot Ron – élnek vérfarkasok?
- Hát… - fordult vissza a rengeteg felé a lány. – A könyvek szerint, igen – s mintha halálos ítéletet mondana, Ront úgy sújtotta le a hír. Hiszen ez nem jelentett mást, minthogy az előző fülsüketítő hang tulajdonosa egy álmos, felbőszített vérfarkas volt.
- Mond, hogy szerinted nem Hagrid háza felől jön a hang! – kérlelte remegő hangon Ron a lányt.
- Hazudjak, vagy az igazat mondjam? – fordult felé Hermione.
- Hazudj! – nyelt ismét Ron.
- Nem onnan jön a zene – jelentette ki a Granger lány, de valahogy nem tudta úgy kimondani, hogy ő maga is elhiggye.
- McGalagonynak az este jobban ment – jegyezte meg csak úgy mellékesen Ron, s egy lapos pillantást vetett a lányra. Hermione kissé sértődötten kerülte meg a fiút, s indult tovább. – Most hová mész?
- Hagridhoz! Szólok neki, hogy halkabban ünnepeljen – tette csípőre Hermione a kezeit.
- Vissza kéne menni a klubhelyiségbe, még a végén valaki elkap minket! – érvelt félelemtől magas hangon a Weasley fiú.
- Ha jól emlékszem te akartál elindulni annyira!
- Ha jól tudom te vagy az, aki semmi mókában nincs benne, nehogy pontlevonással járjon! – emelte fel a hangját Ron is.
- Mégis mióta viselkedsz te úgy, ahogy én…?
- És én úgy, hogy te? – fejezte be Ron Hermione mondatát, s egy percig elgondolkozva álltak egymással szemben. – Járjunk ennek a végére, és aztán menjünk aludni – adta be a derekát a fiú, s elindult a lépcsők felé. Ahogy haladtak egyre lejjebb és lejjebb, már nem azért siettek, mert a kíváncsiság hajtotta őket, hanem mert túl akartak lenni rajta, s mielőbb az ágyukban akarták tudni magukat.
I am the clown with the tear-away face
Here in a flash and gone without a trace
A bejárati csarnokba érve az ajtó kivágódott, s Hóborc kezdett repkedni felettük, denevéreket húzkodva elő a sapkájából, s ráuszítva őket a két griffendélesre.
I am the one hiding under yours stairs
Fingers like snakes and spiders in my hair
A márványlépcső alól egy sötét alak mászott előre, kezei közül kígyók csusszantak ki, zsíros, csatakos hajából pókok másztak elő. Míg előbbiektől Hermione kapott sikító frászt, utóbbiaktól Ron menekült ki a kastélyból.
Tender lumplings everywhere
Life's no fun without a good scare
Fiatal hangok követték őket a lejtőn, mintha Malfoy és két csatlósa kísérték volna félelem ittas futásukat dalukkal. A tó mellett álltak meg, hogy levegőt vegyenek, bár a zene tisztán hallható volt, az ének most elcsendesedett.
- Az a fickó, - lihegett Ron – az… nem Piton volt? – nézett rá a kimerült Hermionéra, aki csak fejét ingatta.
- Nem volt időm megnézni – lihegett a lány is. Azonban túl sok időt nem engedtek nekik a pihenésre, a tó felszíne megremegett, s magukat vonszoló alakok közeledtek feléjük.
That's our job, but we're not mean
In our town of Halloween
- Zombik! – kiáltotta el magát Hermione, s a vadőrlak felé rohant. Ronnak nem volt ideje magyarázkodni, hogy bár nem tudja mik azok pontosan, de biztos, hogy nem zombik. A két fiatal nem tudta, de a tóból előmászó élőholtak inferusok voltak. Eszeveszettül kezdtek dörömbölni a félóriás ajtaján, kiabálva, s a félelemtől megremegő hangon sikítva. Hagrid kisvártatva ajtót nyitott, de Ron és Hermione nem épp erre a megjelenésre számítottak. Mintha a vadőr átok alatt állt volna, arca zöld volt, szemei pedig fátyolosak, tekintete a semmibe révedt. Hirtelen elkapta Ront, s berántotta a házba, Hermionéra pedig rácsukta az ajtót. A lány sikítva rohant el, s kerülte meg a kunyhót, ám még nem ért a veteményeshez, mikor éles hang hasított el felette.
Well, that's just fine
Say it once, say it twice
Take a chance and roll the dice
Ride with the moon in the dead of night
A lány feje felett három seprűn lovagoló boszorkány suhant el, s csak pislogott, ahogy kivette az ég felé elrepülő McGalagony és Bimba professzor, illetve Madam Hooch alakját. A hátsó kert felé rohant, remélve onnan bejut a kunyhóba, s segíthet Ronon, ám ennél rémisztőbb látvány tárult a szeme elé. Az óriásira nevelt tökök lábakat és karokat növesztettek, énekeltek és táncoltak egy tűzrakás körül.
Our man jack is King of the Pumpkin patch
Everyone hail to the Pumpkin King
This is Halloween, this is Halloween
Halloween! Halloween! Halloween! Halloween!
Az életre kelt tökök észrevették a némán sikító lányt, s egyszerre fordultak felé.
In this place we call home
Everyone hail to the pumpkin song
Hermione futásnak eredt, de utját állta a három seprűn lovagoló boszorkány, a magán kívül trappoló Hagrid, Malfoy, Crak és Monstro, akik vörösen izzó tekintettel közeledtek felé, fenyegetően kitárva karjukat, s a pókoktól hemzsegő, kígyókezű Piton…
La la-la la, Halloween! Halloween! La-la-la-la-la la la-la-la-la-la la Wheeee!
- Ááh! – sikított az éjszakába a Granger lány, ahogy felült ágyában. Izzadságcsepp folyt végig homlokán, s ijedten nézett körbe a nyugodt, csendes hálószobán. Társai mélyen aludtak, s bár a hívogató dallam még mindig csengett fülében, tudta, hogy: - Csak egy rossz álom volt!
***
VéGe
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
